… de miért pont Egyiptom?
akár szakmai, akár magán jellegű beszélgetésnél, ha szóba kerül, hogy mivel foglalkozom, az első kérdés ez, amit hallok. Kellemetlen, hogy nem tudok rá azonnal egy egyszerű választ adni és valami frappáns lezárással eloltani a kíváncsiskodást… Ilyenkor látom a kérdező szemében, hogy olyan válasznak örülne, mint például egy izgalmas szerelmi sztori egy egyiptomi férjjel… kiábrándító mindig a válaszom. Az oldalamon inkább szakmai bemutatkozást olvashattok a „rólunk” cikkekben, viszont engem is ösztönöztetek a kérdéssel arra, hogy egy kicsit visszarepüljek az időben, hol is kezdődött ez az elköteleződés az életemben. Így találgatások helyett inkább mesélek Nektek a mérföldköveimről, amik idáig vezettek.
Az első mérföldkövemet akkor tettem le, amikor 9 éves voltam és Édesanyám által legelőször találkoztam Egyiptommal, de ekkor még nem utazással kapcsolatban, hanem a hastánc csodálatos világán keresztül. Beszippantott az egyiptomi zene, kristálytisztán emlékszem rá, amikor legelőször hallottam az arab nyelvet, annyira különlegesnek hatott és olyan kíváncsi lettem, hogy kik, milyen emberek beszélnek vajon így… Kazettákon és a walkman-emen hallgattam a most már retro Amr Diab, Hakim slágereket, játszottam a színes, csillogó ruhák között és kísértem el Anyukámat sokszor táncórákra. Amikor Ő először utazott Egyiptomba, hogy kinti mestertanároktól tanuljon, messzi és titokzatos országként képzeltem el Egyiptomot. Még nem volt internet, nem tudtam videókat nézegetni, csak felépítettem egy víziót, milyen lehet vajon a valóságban ez az ország. Valami fülledt, keleties helyet képzeltem, homokkal, fűszerillattal, pálmafákkal, tevékkel, napsütéssel… emlékszem, hogy alig vártuk, hogy előhívassa a fotókat, amiket csinált kint és albumba rendezze. Lapozgattuk, mesélt és azt láttam rajta, hogy tele van élettel, csillog a szeme, ahogy adta át az élményeket, olyan volt, mint egy varázslat. Akkor még nagyon kicsi voltam, hogy vele táncoljak, de titokban minden csillogó ruhát, fátylat, ékszereket magamra aggattam és akkor még úgy gondoltam, hogy én is Táncosnő leszek majd, ha felnővök. Majd 12 éves lettem, én is elkezdtem vele táncolni és aktív tagja lettem a Hétfátyol Tánciskolának. Imádtam a színpadot, a táncot és az egész világát, aminek a részese lettem az elkövetkező 14 évben.
Az ókori Egyiptom soha nem érdekelt, nem olvastam történelmi könyveket, nem néztem dokumentumfilmeket, nem vonzott egyáltalán. Sokkal inkább az mozgatta a fantáziám, hogy ma, ezekben a napokban mi lehet ott. Nekik milyen a mindennap egy olyan országban, ami teljesen más, mint a miénk. Milyenek a gyerekek? A nők? A férfiak? Mit esznek? Mit isznak? Mivel foglalkoznak? Hosszú éveken át csak a hastáncon és a zenén keresztül volt az életem része Egyiptom. Nagyon szerettem volna én is kimenni fesztiválokra tanulni a hastánc hazájába, világhírű Táncosnőktől, de akkor ezt még nagyon messzi célnak éreztem. Felső és alsó Egyiptomot a táncaikon és a zenéiken át ismertem. Alexandriához, Asszuánhoz, Luxorhoz a helyhez tartozó ritmusokat, zenei stílust és tánckosztümöket társítottam, ezek alapozták meg a képet, amit magam előtt láttam, ha Egyiptom városaira gondoltam, nem pedig a Piramisok, a Királyok Völgye és a Memnon Kolosszusok.
Családi életvitelünk és az akkori munkáink miatt sok éven át nem volt prioritás a külföldi utazás, így abszolút fel sem merült az utazás terve egészen 2015-ig…